Hello…. A nevem Sayen…

Van egy titkom, mit mindenki elől elszeretnék rejteni….

De sajnos vannak olyan napok, mikor ezt nehéz megtennem….

Csoda h eddig még nem vették észre…. 2 ember tud róla … s ők is próbálják rejtegetni gyermekük titkát… igen… a szüleimről van szó…. Születésem óta titkolóznom kell, s annak köszönhetően, a barátaim előtt egy kétszínű, hazudozónak érzem magam….. ekkor még nem is sejtettem h mi vár rám….

1.rész

Nem az egyedüli titok

- Sayen! Várj meg! – szólt hozzám egy fiatal, vékony, élénk zöld szemű, velem 1 korú, szőkés-barna hajú lány. Iskolai egyenruha volt rajta, olyan mint rajtam…. Haját általában befonva tartotta és egy kis kék gumival rögzítette….

Hangjára megtorpantam, és ránéztem….

- á! Szia Akynow…- mondtam meglepetten ..- ezek szerint meg gyógyultál??

Kérdésem végére utol ért engem….

- Ö… igen! Az orvos azt mondta, h már jöhetek….

- Jól van akkor menjünk… mindjárt becsöngetnek…

Mire bólintott…

„ Ah, ma is 8 órám legyen! Halálra fogom unni magam!” – gondoltam magamban…és egy mély sóhajt kieresztve elfogadtam a tényt…. Miközben siettünk be, h el ne késsünk, megkérdeztem:

- Akynow…

- Igen???

- Ma mivel kezdünk???

- Matekkal…

- Huh, akkor jó… de ugye ma nem lesz tesi???

- De lesz… miért kérded???

„ Pont ma! Tesi! A francba!”

- Semmi….. csak elfelejtettem hozni cuccot…

- Áh… na aggódj! Majd én adok kölcsön….

- Köszi! „ Marha kedves vagy… direkt nem hoztam!”

Matekon dogát írtunk, amiről teljesen megfeledkeztem….

Aztán földrajz, életvitel, számtech…. És elkövetkezett az az óra amit nagyon nem vártam… a tesi…

- Sayen Minford…..- szólt a tesi tanárom…

- Ö.. igen??

- Neked kérvényt kell benyújtani ahhoz h állj a többiekhez???

- Ö.. Nem tanár úr!- s azzal közéjük álltam…

3 kör futás volt időre…. Szerettem versenyezni, imádtam az izgalmakat, erről megfeledkezve, úgy megfutottam az elejét, h mindenki 10 m- re volt tőlem….

„ Hoppá! A francba! Na mind1! Most már csak azt kell eljátszanom, h túlságosan megfutottam az elejét, és h a végét már nem bírom!”

Azzal folyamatosan lassítottam…. Rosszul esett ez a büszkeségemnek! Miközben haladtak el mellettem a többiek… oda-oda szóltak nekem:

- Na mi van??? Kifáradtál??? Hehehe

- Ezt jól el taktikáztad!

Nagyon szarul esett ez nekem…. De akárhogy szekáltak, akárhogy provokáltak, nem tudtak arra sarkalni, h belehúzzak…. Végül Akynow mellet kocogtam végig a maradék távot…

Mikor mentünk be az öltözőbe, a tanár úr hangjára torpantam meg:

- Sayen! Gyere ide!

- Menj csak…. Mindjárt én is jövök- súgtam oda Akynownak, mire ő bólintott, aztán bement öltözni, én meg fordultam, és a tanáromhoz léptem…

- Igen? Uram?

- Miért nem futottad meg végig???

- De hát tanár úr, én végig megfutottam! Csak túlságosan eltaktikáztam!

- Hö.. Ezt ne akard velem beetetni!

„ Miért ne… ha 3 éve sikeresen megy!?”

- Mikor első évesen ide jöttél, már akkor tudtam, h óriási tehetség vagy!

„ Basszus!”

- Igen? És mit szeretne???

- Azt h lépj be a futó csapatba!

„ Azt lesheti!”

- Sajnálom tanár úr… de vissza utasítom….

- Miért??

„Úgy utálom ezt! Megint hazudnom kell! Legyen elég az h nem! És kész! Na mind1!”

- Mert nem szeretek futni… - mondtam egy mély sóhajjal, és lesütöttem a szemem…

- Ezt te is tod h nem igaz!- erre felkaptam tekintetem és csodálkozva néztem a tanárra..

- Jól van na! Nem akarok futni! Így jobb!????- azzal sértődötten elfordultam és bementem a lány öltözőbe…

Azon a napon végig ezen gondolkodtam… mikor haza indultam Akynowwal , senseit láttam magam előtt… elsétáltam mellette.. mire ő megszólalt…

- Miért nem akarsz futni???

Hátra sem néztem, sétáltam tovább, úgy válaszoltam:

- Magán ügy!

S aztán elkezdtem beszélgetni a mellettem álló lánnyal, aki a legjobb barátom volt… kényszert érzett arra h megkérdezze:

- Miről beszélt a tesi tanárunk???

- Áh… semmiről.. csak makacsul ragaszkodik ahhoz h lépjek be a futó csapatba! – mély sóhajt vetve felnéztem az égre….

- Mi??? De hát ez óriási megtiszteltetés!!!!

- Nem nagyon izgat….

Félúton elváltunk, egyedül mentem haza….

Már éppen sötétedett … mikor valaki a hátam mögül a teljes nevemen szólított… 1 idegen hang…

- Sayen Minford!

Megfordultam,s mint akinek a vérében lenne a harc úgy álltam…

- Ki vagy???

- Windro…

- Még nem hallottam a neved…. Mit akarsz??

- Téged!

- Azt várha…..

Még kisem mondtam amit akartam, már mögöttem volt, s valamit a számhoz, és az orromhoz tartott, próbáltam ellenkezni, de ő lefogott, s a falhoz nyomott…

„ Már csak te hiá…” – gondolatom sem tudtam befejezni, mert elájultam….

Arra ébredtem, h valami 1 hideg kendőt nyomogat az arcomon…

Hallottam, h miket beszélgetnek az idegen fickó és a barátai…:

- Jól meg nőtt!

- Szép lány lett belőle! Egy igazi angyal!

Lassan kinyitottam a szemem…. Egy idegen helyen voltam…. Le voltam kötözve… megpróbáltam ki szabadulni, de nem ment….

Az erőmet is megpróbáltam bevetni, de azzal sem ment….

Egyre dühösebb lettem… mire 1 tűt érzetem a bal karomban…..

Oda fordultam, de már semmit nem láttam…. Elaludtam

Út közben ez többször is megismétlődött… az 5-ik alkalommal már 1 újabb számomra idegen helyen voltam…. Lassan felébredtem, kinyitottam a szemem….

Át lettem öltöztetve… mikor észre vettem azonnal elvörösödtem, s újból szabadulni akartam…

- Nyugodj már meg!!!! – szólt rám 30 perc után Windro- Nem unod még??? Egész úton ezt csináltad! Hagyd abba!

- Enged el! S akkor talán meggondolom!

- Erre ne számíts egy ideig… - mondta hidegen

Mire ismét megfeszülten próbálkoztam a szabadulással…. A légkör nagyon nyomasztóbb volt… a levegő sokkal nehezebb volt…. 3 órát próbálkozás után, nehézkesen kaptam levegőt…. De nem hagytam abba… ezt hallottam:

- El fog ájulni!

Mire a kezem kitudtam szabadítani, de aztán eszméletem vesztettem…

Arra ébredtem, h valamiért mély levegőket veszek…. Újból 1 új terem.. de nem láttam tisztán…. Kába voltam…. De azt éreztem, h levagyok kötve.. sokkal gyengébben mint eddig, szabadulni próbáltam….

- Á.. szóval felébredtél! – mondta gúnyosan Windro…

- Enged….je…tek…el! – mondtam nehézkesen, mert még mindig levegőért kapkodtam…

- Nem lehet…

- Mit akar…tok… tőlem???

- Azt majd idővel meg tod!

- Hol…vagyok???

- Az orvosiban…

- Miért??

- Mert túl makacs voltál…

- Nő a szívverése! – szólt 1 idegen hang

- Szabadulni próbál! – 1 másik

- 180/110!

-160/105! Elájult…

Jó pár napig próbálkoztam kiszabadulni… mire rájöttem h nem tok….

Miután légzésem stabilizálódott elaltattak, és vissza vittek az előző terembe… most erősebben voltam lekötve… lassan ébredeztem…

„ újra ez a ritka levegő! Vissza hoztak?!”

Mire a szabadulással próbálkoztam… de a csuklómon fáj…

- Áh…- szisszentem fel

- Innen nem tudsz szabadulni. És ne is próbálkozz, sokkal keményebb acélból készült… ebből nem tod kiszabadítani a kezed.

3 nap után, mikor már nem próbálkoztam….

- Most próbálj meg mély levegőket venni, mert ez fájni fog!

Beadtak valami szert… a szívem nagyot dobbant… mély levegőket vettem… tompa szúrást éreztem a hátamon….

Ez még elment 1 napig, de utána iszonyatosan benyilallt a hátam… behomorítottam, már kimutattam fájdalmam…, 1 nap után még jobban nőtt a fájdalom…. Ismét eltelt 1 nap és utána fokokozatosan gyengült az érzés…. Összesen 4 napot szenvedtem így…mikor úgy éreztem h elmúlt a fájdalom… a fáradságtól el aludtam…

Nem tudtam, de alattam minden csupa vér volt… 1 hétig aludtam…. Mikor végre felébredtem az orvosiban találtam magam…. Kinyitottam a szemem… és megpróbáltam felállni…. De a kezem nem mozdult… nem voltam le kötve…még sem tudtam mozdulni… hosszas próbálkozás után sikerült 1 picit meg mozdítanom a kezem… de utána hiába próbálkoztam… ez épp elég volt ahhoz h észre vegyék, ébren vagyok…

Egy ágyon feküdtem. Az ágy végén volt fejem s földre néztem…

- Maradj nyugton!- szólt rám egy női hang

- Nem mintha lenne más választásom!- mondtam morogva…

Mire a nő enyhén elmosolyodott…. Valamit birizgált a hátamon…. De csak a hideg kezét éreztem… 1 héten belül átszállítottak 1 idegen szobába, miközben aludtam… nem vettem ebből észre semmit, mivel ugyan úgy az ágyban fekve ébredtem… most is próbálkoztam felkelni…. Sikerült is…

Csak nehézkesen tudtam járni…olyan volt, mintha 10 kiló pluszt cipeltem volna… mire egy nő lépett be az ajtón…

- Kérlek feküdj vissza… - mondta

Megismertem ezt a hangot…az orvosiból volt…. Így megbírtam benne… szó nélkül vissza kullogtam, s hagytam h ellásson … 1 hét múltán már simán tudtam járni… megjelent Windro…:

- Öltözz fel! – s oda adott nekem 1 ruhát….

Csodálkozva néztem rá… 1 feszülős dresszt adott oda nekem, a hátán 2 lyukkal…

- Azt várod h ezt vegyem fel???

- Ne szórakozz, hanem vedd fel!

Nehezemre esett teljesíteni amit mondott, de megtettem….

- Ö…. A hátával mit kezdjek???

- Hagyjad, majd én segítek…

Arcom vörösben égett….. meg se szólalhattam már mögöttem volt, s felsegítette rám a ruhát….

- Gyere velem…- mire az ajtóhoz ment amin bejött.. az ajtó kinyílt, én utána mentem…. Mikor előttem is kinyílt megtorpantam…

- Mire vársz még?! Gyere már!

- De hogy???

- Csak lépj ki nyugodtan!

Ki léptem és zuhanni kezdtem….

„ Kösz! Marha jó tanács volt… mire leére…. Mi?? Már nem zuhanok…” kinyitottam a szemem mire láttam h a kezemnél fogva tart…

A félelemtől se mozdulni, se szólni nem bírtam…..

Folytatása következik…

By: Symani