2.rész

Titok fénye

Miközben a levegőben voltunk, és vitt ahova vinni akart, csodálkozva néztem szét….egy város…. A felhők közt… egy fehér, szép város….

- Hol vagyunk???

- Otthon…

- Hol???

- A felhők birodalmában…

Csodálkozva néztem rá… aztán meg érkeztünk….

- Végre talaj a lábam alatt ..- sóhajtottam fel…. Mire valaki megkapta a kezem…

- Gyere…

- Én is tok járni! Engedj el!- azzal elengedett

- Gyere….

Mentem utána, hajtott a kíváncsiság…

- Mielőtt belépsz, ezt idd meg!

- Mi ez???

- Ez ahhoz kell, h ne nézzenek idegenek az őrök…

- Oké…- megittam, bementünk… észre sem vettem, mivel az italtól álomvilágban voltam, h amint beléptünk a fickó valamit rám kötött… a kezeimre, a lábaimra… a fejemre, és 2-őt a hátamba….

Felemelkedtem..

Az álom világban:

- Most tanúlj! – mondta rideg hangon, mire 1 fura hang elkezdett mesélni a múltamról:

- 13 éve születtél…. Itt ezen a helyen… vissza küldtünk az időben, h biztonságban légy…Az erőd folyamatosan növekedett… míg 1-2 hónappal ezelőtt érted küldtük Windrot, mivel az erődet már nem tudtad kontrolálni.. Nem te vagy az egyetlen akit vissza küldtünk, és haza hoztunk…

A hazahozásod azért volt szükséges, mert az erőddel felhívtad magadra az angyalvadászok figyelmét, és üldözni kezdtek… így hasznosabbnak láttuk, h itthon légy, minthogy ott harcolj az életedért…

Te angyal vagy! 1 harcos angyal!- miközben mesélt képek, jelenetek jelenek meg….

- mi??? Ez nem igaz!

- Szárnyad van repülni tudsz…

- Hagyd abba! Ez nem igaz! Én 1 közönséges ember vagyok! Közönséges emberi szülőkkel én nem vagyok angyal!

- A sorsod előre meg van írva!

- HAGYD….ABBA!!!!!- Kaptam fel a vizet, mire az álom világon kívül fehér fény vette körül a testem… 2 percen belül a fénylés abba maradt…. A földön voltam…. 1 sötét szobában… mellettem Windro…

- Ezt nem kellett volna…

- Mert???- lihegtem….

- Mindjárt meg tod…

5 perc után forogni kezdett velem a szoba… térdre rogytam….

- Ez meg mi???- közben a két kezemre támaszkodtam…..

1 perc után a könyököm is berogyott, így kénytelen voltam a vállamra tenni a súlyt… lassan elmúlt az érzés… szédelegve… de sikerült felállnom….

- Mi??, Mi??? Mi volt ez??? – kérdeztem, de még mindig kába voltam….

- Ez minden angyalnál van… Ez az erőd… hihetsz neki…hihetsz annak amit hallottál… különben mitől tudnál olyan jól hallani, szagolni, futni, látni, érezni??? - morogtam…de elfogadtam, viszonylag- Ez a fehér fénylés volt a te II. szintű erőd…. A II. szint abból áll, h a lelked érzelmeid segítik a tested, ha bajban vagy… Most az történt h bedühödtél, nem teccet neked h nem teljesül az akaratod, mert a szöveg nem maradt abba… ezért szabadulni próbáltál…. Innentől már sejtheted!

Mikor viszonylag kitisztult a fejem, megkérdeztem…

- Mi ez az egész??

- Mi közben körbe vezetlek a Birodalomban, elmondom…

S elkezdett mesélni:

„ mi angyalok vagyunk…. Erőnk, és szárnyunk van… az emberek hiedelme szerint mi csak jók lehetünk… tévednek…de ezt most hagyjuk… köztünk is vannak rangsorok….

A Legalsó réteg a szolgálók.. a szolgálók után következnek a harcosok, aztán a királyi család cselédjei… gyógyítók, és maga a királyi család…. Te a harcosokhoz tartozol…

Emléxel a 4 napos szenvedésedre, és a hosszas felépülésedre…ugye?? –bólintottam- az a szer, amit beadtunk, az arra volt jó, h a testedben rejtőző szárnyidat előhozzuk… még nem vele repülni, mivel nem tod melyik izmot kell hozzá használni, és még fejletlen is…. De ne aggódj 1 idő után menni fog…. Mivel túlságosan megnőtt az erőd, s nem bírtál megállj!-t parancsolni neki, azért hoztalak vissza…. Itt fejleszteni fogunk ( az is lehet h én foglak) , megtanulsz majd repülni, harcolni, s fejlődni!....”

Miközben beszélt megmutatott egy csomó jó helyet….

Másnap:

- Hol van a lány?

- Nem tom, ma reggel már nem volt itt…

- Köszönöm…

Egy gyönyörű helyre mentem el az éjszaka közepén, a legmagasabb helyre, ahol tisztán lehetett látni a csillagokat, reggel meg a felhőket…. Szép reggel volt…. Imádtam mikor a szél bele fújt a hosszú hajamba, és az arcomba…

De most nem nagyon ezzel törődtem… a fickó szavai jártak az eszemben… „ mi angyalok vagyunk” „ Én …. Angyal?”- gondoltam magamban…

Még sokáig elmélkedtem a dolgokon, mire észbe kaptam h a nap fele már elment… délután volt…. Lassan elindultam vissza a szobámba, amit Windro mutatott meg nekem… „ Vajon h van Akynow? Haragszik rám, amiért csak úgy eltűntem? Ah… ma írnánk dogát!”

Miközben gondolkodtam észre sem vettem h előttem áll Windro… így neki mentem…

- Jaj… elnézést! Figyelmetlen voltam! – arcom vörösben égett…

- Semmi gond… de máskor ne kószálj el!- mondta olyan kedves hangon h kirázott a hideg…

- Rendben…

Miközben haladtunk vissza a szobámhoz, ismét elgondolkodtam… „ Ma lenne tesink is, vajon mit szól a tesi tanár h nem vagyok ott? „ Az akarom h lépj be a futó csapatba” Azt lesheti!”

- Min gondolkozol? – zökkentett vissza Windro hangja

- Ö… semmin…nem lényeg…

- Én leszek az, akinek elmondják, h h edzel, h viselkedsz, h fejlődsz és h h tanulsz az edzéseken…

Bólintottam

- Megszeretnélek ismerni

- Minek – morogtam…

- Csak úgy….

A szobám előtt voltunk… én bementem, ő kinn maradt.

- Akkor jössz, vagy sem?

Nem válaszolt, csak belépett… leültünk 2 kis puffra, egész éjjel beszélgettünk:

- Tod, h holnap edzésed lesz? Ha már a mait sikeresen ellógtad?

- Mi? Ma lett volna edzés?

- Igen…

- Értem… s a többiekkel edzem vagy egyedül?

- Te h szeretnéd? – erre a kérdésre felkaptam a fölről a tekintetem, s rá néztem…- Mert a választás az rajtad van…. Lehet bármelyiket – újból lesütöttem a szemem…

- Egyedül szeretnék…s majd mikor elértem a szintjüket akkor velük……

Másnap reggel:

- Gyere megyünk edzeni… először megtanulsz bánni a szárnyaiddal, és repülni velük……

- Igen… - mondtam elszántan, és határozattan

Mikor oda mentünk megnéztem a helyet… volt 1 terem amiben sok hely volt… a terem tetején 1 ablak, ahonnan figyeltek…. Mielőtt bementem át kellett h öltözzek… amit ruhát rám adtak, az irtó nehéz volt…. Ezt azért csinálták, h mérjék a vérnyomásom, és h a szárnyam mozgatásához kellő izmokat ingereljék…. Be mentem a terembe… minden fehér volt….

- Próbáld mozgatni a szárnyaid!

Hagytak 1 kis időt h megtaláljam a megfelelő izmot, de nem ment….

- Jól van segítünk 1 kicsit… kellemetlen érzés lesz…de segíteni fog

Azzal mély nyomást érzetem a szárnyaim környékén.. térdre rogytam… „ heh… most már tom melyik izom az! Na gyerünk!” azzal 1 gúnyos mosollyal az arcomon felálltam, s próbáltam mozgatni azt az izmot….. mire a szárnyam élettelen lógó helyzetéből, megfeszült, s mozogni kezdett.. pár centire fel is szálltam, de mivel kellemetlen volt lassan vissza ereszkedtem…aztán újra megpróbáltam.

3 órai próbálkozásba telt, mire a földtől 1 m-re feltudtam szállni, és a 1 picit megmaradni, de vissza estem….

Fönt a megfigyelő teremben…

- Mutasd meg neki, melyik izmát használja ahhoz h egyhelyben megtudjon maradni a levegőben…

- Értem…

Éppen próbálkoztam még magasabbra repülni, mikor:

- Most maradj 1 helyben!

És újra az a kellemetlen érzés, s 1m-ről vissza estem 0,5 m- re, de ott megálltam és használtam azt az izmot…

10 óra után már 2,5 m magasan voltam…. És lebegtem… a testem már remegett, de én folytatni akartam…

- Elfáradt…

- Jól van! Mára ennyi elég! Majd holnap folytatjuk! – szóltak fentről…

- Nem ! folytatni akarom!

- Ne ellenkezz! Majd holnap folytatjuk!

Mély sóhajjal lassan leereszkedtem, és kimentem a teremből… A szárnyam nem lógott többé, csak alváskor…. Vissza öltöztem, és bementem a szobámba… Nem elégedtem meg annyi edzéssel amit adtak, így í szobámban folytattam. Este 10 körül aludtam el… közben:?

- Windro… ez a lány már az első nap megtanult repülni…általában 3 nap kell hozzá… nagyin ügyes!

- Értem… és engedelmeskedett?

- Igen..

- Köszönöm.. minden maradjon a terv szerint!

- Megértettük!

Reggel…

- Sayen…Sayen….Sayen ébredj! – mondta kedves hangon Windro

- Hm???

- Gyere kezdődik az edzésed! De előbb egyél!

S elém tolt valamit, aminek a kinézete gusztustalan volt…

- Ezt egyem meg?

- Ne szórakozz egyél!

Undorral de megettem… aztán mentünk edzeni…ismét felhelyezték rám a ruhát…. S bementem a szobába…

- Repülj fel, és maradj ott azon a helyen… olyan magasra repülj, amilyen magasan látod a piros csíkot! Az első 10m-en lesz, a második 15m-en…és mindig növekedni fog 5m-errel! De minél magasabbra mész, annál ritkább lesz a levegő…

Mintha évek óta repülnék úgy szálltam fel 10m-ig és maradtam ott 3 órán keresztül… végül felemelték 15m-re… oda már nehezebb volt eljutnom… de megtettem újabb 3 óra… és 20m-er.. oda is eljutottam de 1,5 óra után remegni kezdtem.... 3 óra után begörcsölt az izmom… lezuhantam…. Puhára érkeztem, de az ütés erejétől elájultam….

Az orvosiban ébredtem… mikor kinyitottam a szemem hulla fáradt voltam… fel álltam, levettem a köpenyt, és felvettem a ruhámat, kifelé indultam, mikor Windro hangja megállított

- Hová? Hová?

- A szobámba…

- Elkísérlek…

- Nem kell…

Vissza felé mentünk 8 mivel ragaszkodott ahhoz h velem jöjjön)

- Hallottam h h fejlődsz!

- Szarul..

- Hm…

Oda értünk a szobámhoz…

- Jó éjt… - mondtam s becsuktam magam mögött az ajtót, lefeküdtem…

Windro másnap reggel is ébresztett… hozzá ért a hátamhoz, h 1 picit megmozgasson, mire én azonnal grimaszt vágtam…

„ Mi? Ez fáj neki? Akkor este… nem volt jól!”- gondolta…. Mivel még mindig nem szedte le kezét rólam lassan felébredtem…

- Igen?- mosolyogtam rá….

„ h tud ilyenkor mosolyogni?” – Gyere edzés van….

- Ok..

A teremben, 20m-ig felszálltam… 25m-en remegni kezdtem…. 1,5 óra repülés után

- Jó ennyi mára elég!

- Folytassuk!

- Nem!- szólt közbe Windro….

1 sóhaj,aztán leereszkedtem… ezt 1 hétig folytattuk… mint mindig, ma is jött ébreszteni… de én már fenn voltam… most az volt a feladatom, h tettek ki különböző tárgyakat, amik felém repültek és ki kellett kerülnöm őket…. Egy ideig ment is… kb. 2 óráig… de aztán eltalált 1… lezuhantam… eszméletemnél voltam, lihegtem.. megpróbáltam felállni, de a kezem összerogyott, nem bírtam felkelni.. utolsó ami hallottam:

- Orvosi egységet a 23-as edző terembe!

Léptek….és minden sötétbe borult….

Felébredtem….

- Hol va… - mire kinyitottam a szemem- Mit keresek én itt?! – pattantam fel ülő helyzetbe….

- Az éjjel megfáztál… - Mondta Windro – megbetegedtél… most feküdj vissza…

- Kapsz 2 szurit… - mondta a nő – az 1-ik antibiotikum, a másik az izomlázadon segít….

- Rendben…. – s vissza feküdtem…. Beadta az elsőt aztán a másodikat…a második után elaludtam….