3.rész

Egy barátság kezdete

- Ki maga? Mit akar?

- Te kellesz…

- Hagyjon engem békén! – s azzal futásnak indult…

- Nem tehetem…

Amint egyre közelebb érkezett, a lány annál izgatottabb lett…

- Áááá – s azzal sírva fakadt..

- Nyugodj meg…

- Mi? H került elém? – azzal az ellenkező irányba futott…

- Szépen kérlek, gyere velem….

- Nem! Hagyjon!

- Megpróbáltam szépszóval…

Mire elővett a zsebéből 1 üveget és 1 rongyot… az üveg tartalmát ráöntötte a rongyra, utána eredt…utolérte… összefogta a 2 kezét, míg a másikkal a szájához, és az orrához nyomta a rongyot… 2 perc után nem rúgkapált, nem mozgolódott a lány, aludt….

Ő sokkal békésebben tűrte az utazást… nem kellett elaltatni

- Hol vagyunk…?

- Gépen…

- Hova visznek?

- Haza…

- Mit akarnak tőlem?

- Majd meg tod… ( IDON )

Az út többi részét békésen tűrte…látszólag…

- Sajnálom… - mondta 1 női hang

- Mi….t? – a végére hangja elhalkult….elaludt…

Ugyan ott ébredt mint én, 2 nap után ő is megkapta a szert…. S elkezdődött a folyamat… nem hinném h neki nagyobb volt a fájdalom, de ő jobban ki mutatta… lassan elő bújtak fehér szárnyai…. Gyönyörű kék haja volt, karcsú termet, zöld szemek….

Mikor az orvosiban ébredt megkérdezte „támadóját”:

- Ki vagy te?

- Aldon…

- Mire jó ez az egész?

- majd idővelmeg tod…

Ő másképp tudta meg az iagzságot, s jobban is tűrte….

- Angyal….. volnék?

- Igen…

- Én angyal?.... De hát ez fantasztikus! – örömében ugrált…. – 1 harcos angyal!

Pár perc után a férfi ismét megszólította…

- h akarsz edzeni?

- Ö… - azzal megállt s a férfira nézett – ezt h érted?

- Egyedül? Vagy a többiekkel?

- Ja! – mosolyodott el – a többiekkel….

- Ok. Holnap lesz az első edzésed… Reggel ott légy!

- Igen is! – azzal össze ütötte két sarkát és a homlokához kapta a kézfejét…

- Ez nem katonaság!

- Oh… Bocsi… - vörösödött bele…

A többiek közt gyorsan fejlődött… s ő lett a legerősebb és a legjobb…… lassan elértem a szintjüket

***

- Tényleg úgy döntesz h most már a többiekkel edzel?

- Igen… így szeretném… nagyobb esélyem van a többiek közt fejlődni, mivel nálam ott erősebbek vannak, s van mi hajtson….

- Megértem az álláspontod..

Azzal Windro oda vezetett a többiek edző helyére…. Még nem volt ott senki .. én csodálkozva néztem szét….gyönyörű volt…

- Szabad? – Mutattam a térségre

- Persze..

Azzal felszálltam és körül néztem…..

Kiálló sziklát, de beborítva fűvel, szép fák….elragadó…. s ahogy a nap sütött rájuk.. isteni látvány volt…elengedtem magam, zuhanni kezdtem.. élveztem ahogy a szél az arcomba csap… hirtelen kinyitottam a szárnyam és ismét felfele repültem…

- Kérlek gyere vissza!

- Értettem! – még 1× körül néztem, s őszinte mosollyal búcsúztam a helytől…

- Holnap kezdesz. Ha gondolod, akkor ma megnézheted az edzésüket!

- Lehet? Tényleg?

- Igen…. De én itt maradok veled…

- Ok.

1 óra elteltével jöttek is… nem egy mással harcoltak, hanem mindenkinek ugyan az volt a feladata… egyesével kellett megcsinálniuk a feladatot… pontokra ment… volt 1 lány aki kimagaslóan teljesített..

„ ő lesz az…. Ő lesz az aki majd hajtani fog!” s vetettem egy elszánt pillantást… ezt Windro is észre vette:

- Szóval kiszemelted magadnak…

- Mi? Kit?

- Idon- t…

- Úgy hívják…?

- Igen…

- Nagyon ügyes…

- Tudom…

Másnap reggel….

- Harcosok! Gyertek ide!- hívta oda 1 férfi őket…

Mikor az utolsó is megérkezett ,elkezdte mondani valóját…

- Új edzőtársatok érkezett! A neve Sayen Minford! De nektek csak Sayen! Mostantól veletek edz…- miközben dumált, szememmel végig fürkésztem őket s magtaláltam… mikor beszéde végére ért, ér kaptam a tekintetem és hallgattam őt - …. Jól van most menjetek edzeni!- várt míg elmentek – Te is mehetsz!

Ránéztem Windrora, mint aki engedélyt kér, ó bólintott, s hozzá tette:

- Eleinte bemelegítetek, aztán jön az edzés….

- Szabadon használhatom az erőm?

- Igen…. – s azzal elmentem…

A levegőben….

- Újonc…. Takarékoskodj az erőddel, mert még a végén elfáradsz!- azzal mindenki nevetni kezdett rajtam…

- Ne aggódj mindenkivel ezt csinálja…

- Igen? Te ki vagy? Hozzájuk tartozol? Mert ha igen…

- Nyugi nem ….. velem is így bánnak… a Nevem Hikary..

Hosszasan beszélgettünk… magamról szinte semmit nem mondtam…

- Gyertek ide! Most ugyan az lesz a feladat mint tegnap, egy kis változtatással….

- Értjük – válaszolták 1×-re…

15 ember után én következtem…. Utolsó előttiként…

- Sayen! Te jössz..

Határozottan álltam oda….

- Gyerünk!

( HIKARY )

Megindultam… „ Na gyerünk! Ha szabad használnom az erőm ki kell használnom!” – mire megint fehér fény vett körbe … iszonyú gyorsan repültem, közben az íjammal az ellenfeleket lelődtem… mikor vissza értem, kíváncsian vártam az eredményem…

- Túl gyorsan ment! Tuti nem volt ideje a célpontokra! Jól eltolta!

- 250p..

- Oh.. – szomorodtam el… 280p-ból értem el 250-et.. nem tökéletes…

Szomorúságom elszántságba torkollott … Windronak oda súgtam….

- Kérlek… kérd el a szalagot…- ő bólintott ..- köszönöm

Az edzés folytatódott… Hikary oda „ jött” hozzám

- Tök jó voltál…

- Nem… hibáztam..

- Nyugi…én csak 100-at értem el…

- Majd sikerülni fog…. Fejlődni fogsz…de ahhoz idő kell!

Oda jöttek hozzám a nagy képűek…

- Jó voltál… nincs kedved velünk lenni?

- Bocs … de se naiv, se hiú nem vagyok…. Így nem illenék közétek…

- Ezt még megbánod…

- Majd meglátjuk!

Iron csak csöndben nézett… ő 270 p-ot ért el…

Este…

- Miért nem alszol?- szólt hozzám Windro, miközben belépett…

- Megnézem, h hol hibáztam, h legközelebb megelőzhessem…

- Feküdj le!

- Jól van na! A fejem Attól még nem harapod le.. ugye?

- Nem..

Megkönnyebűlten sóhajtottam…

- Jobb felső sarok…

- Hm? – vonta fel 1-ik szemöldökét miközben vissza nézett….

- A jobb felső sarok az, ahova 8× nem figyeltem… ott vagyok sebezhető…

- Honnan tod?

- A felvétel… nézd! – Azzal lassítva megmutattam neki- Látod?

- Igen… de most már aludj!

- Értem…- miközben öltöztem megkérdeztem ..- Nem tod, h holnap mit fogunk csinálni?

- De.. Holnap idő mérés lesz!

- Mi?

- Ez abból áll, h kijelölnek egy megadott útvonalat, h ne tévedj el, vagy h ne csalj…és megadott időn belül kell megérkezned…ha az nincs meg újra kell menned….

- Értem köszönöm…. Jó éjt…

- Neked is…

***

- Ki ez a lány?

- Nem tom…. Csak annyit , h eddig egyedül edzett..

- Egyedül? „ vajon milyen lehetett neki? S miért jött át ide?”

- Igen…

- Ő is a múltból jött vissza?

- Igen.. Állítólag miközben visszahozták többször is el kellett altatni, s nehezen dolgozta fel az igazságot…

- Elaltatni? Miért?

- Mert makacsul szabadulni akart.. – mondta Idon barátnője…

- Szabadulni? És a magánedzésekről semmi híred?

- Nagyon titkolják az információkat, de annyi kijutott, h naon elszánt kis csaj…

„ elszánt? … Talán… Talán elszántabb mint én?”- Gondolta Idon

- Nyugi az a csaj nem fog lelökni a trónodról…

- Nem is hagyom… majd én megnézem , h mennyire elszánt…. Majd…

2 nappal később reggel:

- Jól van Ladies and Gentlemen…. Kezdődjön az edzés….

Elkezdtünk bemelegíteni… aztán jött az idő mérérs:

A nagyszájú csaj, és barátai 10 mp-et repültek…. Iron: 4mp-et… míg Hikary 8mp-et

Én jöttem:

- Rajta- szólt az edző, én elindultam.. ismét használtam a második szintű erőm… fehér fény vett körül…picivel nagyobb mint tegnap…

- Beért!

- Idő: 4, 83 mp…

- Ah! „ A francba! A 3mp-et elakarom érni!”- komoran pillantottam magam elé.. oda jött Hikary, és éppp nyitotta a száját h elmondja mennyire jó voltam, de kzbe vágtam:

- Kérlek ne dicsérj! Tudom ezt illik, de az eredményemmel nem vagyok megelégedve… és így a dicséret csak ront a helyzeten..- mondtam komoran és még mindig lógattam a fejem, aztán hirtelen felkaptam tekintetem, s mosdolyogva folytattam..- De te azonban fejlődtél

- Mi ? tessék?- pirult bele…

- Fejlődtél.. 8mp… szép teljesítmény…

- Oh köszönöm…

„ fucsa lány… 1×÷ kimutatja h elégedetlen, máskor pedig takagatja, és vidáman beszélget… mi… Ki ez a lány?” – gondolta magában Iron

2 hét után…este..

- Windro… holnap mi lesz?

- Időmérés…

- Már megint?

- Sayen…emléxel az 1-ső alkalomra mikor időfutam volt?

- Igen…

- S az időeredményedre?

- Igen..

- Mennyi is volt?

- 4,83 mp

- Értem… mennyi volt tegnap?

- 4mp… „ ja de én 3-at akarok!”

- Még mindig úgy gondolod, h itt többet fejlődhetsz?

- Igen… Idon…. Ő az akiről úgy gondolom, h most fog belehúzni, s hajtani engem…

- a II.szintű erőd….

- Mi van vele?

- H érzed, h áll?

- Még kezdetleges..

- Jó… jó éjt..

Másnap:

- Sayen! Indulj!

„ Ma ismét erősebb” – gondolta Windro… mióta itt vagyunk, minden edzésen nyomon követi, figyeli h mit csinálunk….. s ügyel h ne lustálkodjak… nem mintha megtenném, főleg úgy, h itt van Iron!

- Na gyerünk! – kiáltottam és elindúltam… „ Gyerünk! 3 mp! Menni fog!”

S amint elindúltam rögtön fehér fény vett körbe, s már célban is voltam…..

- 2,81 mp…

1 enyhe mosoly megejtettem, magamban nagyon örültem, de nem mutattam…. Nem kell h tudják, h ezzel most meg vagyok elégedve….leszálltam a többiekhez, oda mentem Hikaryhoz, odasúgtam neki:

- Gyere velem kérlek…- bólintott- Edző.. Kimehetek a mosdóba?

- Igen… Akkor legyen 5 perc szünet!

Azzal elfutottunk a mosdóba…térdre rogytam…. Kétkezemre támaszkodtam…lihegtem…

Mikor Hikary utolért,s meglátott a földön támaszkodva, aggodalomból megkérdzte…:

- Sayen? Minden rendben?

Nem válaszoltam… csak lihegtem…

- Sayen!

- Jól vagyok – mondtam még lhigve….

2 perc után megnyugodtam, légzésem is vissza állt normálba…

- Bocsáss meg- mondtam..

- Miért???

- Azért lihegtem, mert a II. szintű erőmet használtam, ez még nem is lenne baj, de a sestem erejét is felhasználtam…

- Tessék?

- Túlságosan akartam 3 mp alá kerűlni, de a mostani erőm szintjén ezt nem tudtam volna megvalósítnai, így felhasználtam 1 picit a testem erelyét is…így elszédűltem…- miközben meséltem, Idon mindent ahllott az ajtó mögül….. miután befejeztem mondandóm, kinyitotta az ajtót, mint aki dühös, s rám ki áltott:

- Mi?!!!!!!!!!! – lihegett – ezt h merted megcsinálni?!!!

- Idon? Te h kerűlsz ide?.... S mindent hallottál?

- Igen…. De ezt miért?

- Csak…

- H mered ezt megtenni a testeddel!?

- Semmi közöd hozzá… a testem fellett én rendelkezem, azt csinálok vele amit akarok…

- H mered ezt csinálni!?- s térdre rogyott – 3év… 3év után végre ismét akadt 1 olyan ellenfelem, aki még nálam is jobb lehet! De ő tönkre teszi magát! Miért!? – lihegett- mondták h elszánt vagy…. De h a tested is felálldozd, csak azért h 3mp alá kerűlj! Felháborító! Ez már nem elszántság! Hanme vakmerőség!!!!!!

- Idon…. – mondtam…

Felállt oda jött hozzám…

- Kérlek ne tedd magad tönkre…. Riválisom….

- Rendben … de nem vagyok a riválisod…. Gyengébb vagyok nálad..

- Majd leszel….

Meghökkenve néztem utána, amint ment ki az ajtón….

Nem értettem a reagálását…. Eddig olyan ellenséges volt, most meg aggódott…ellenségem volt , s ővolt az aki arra késztetett h a testem erejét is használjam…. Ő az akivel majd idővel rivalizálhatok….

„ riválisom… meg közelében sem vagyok… de majd leszek! MAJD LESZEK!”

- Gyre Hikary..menjünk vissza a többiekhez…

Azzal elindúltam… szegény Hikary sem értette az egészből semmit…. Vissza mentünk, s semmi nem látszódott ebből az egész szituból.. Iron is ugyan úgy viselkedett, mint eddig ( nézte h h szekálnak a többiek, s hajtott magasabbra) talán csak annyival volt másabb a viselkedése, h jobban figyelt rám…. De lehet h csak paranoiás vagyok….